Egy hat évtizeden át tartó barátság kapcsán sok mindenről meg lehet emlékezni, pláne ha mindeközben a történet a kortárs magyar zene két lehengerlő alakjáról szól. Pontokba szedtük Kurtág György és Ligeti György szívet melengető bajtársiasságát.
A kortárs magyar zene legendás alakja szoros barátságot ápolt
Forrás: BMC
Mendelssohn és Berlioz, Johannes Brahms és ifjabb Johann Strauss, Maurice Ravel és George Gershwin, Bartók és Kodály… Jó pár izgalmas művészbarátság, eszmei szövetség tarkítja a világ zenetörténetét, amelyek sorába kétségtelenül illeszkedik Ligeti György és Kurtág György szoros kapcsolata is.
Ennek a kivételes cinkosságnak az idei Liszt Ünnep is emléket állít: a kortárs zene rajongóit egymást követő napokon várja a világhírű magyar zeneszerzőknek dedikált két este. Október 12-én Kurtág 2018-ban írt operája, a Samuel Beckett drámájából készült Fin de partie (A játszma vége) magyarországi, koncertszerű bemutatóját láthatjuk a Müpában, másnap pedig a Magyar Zene Házában csendülnek fel Ligeti zongoradarabjai, méghozzá az 1950-es években született Musica ricercata című ciklusból és a 80-as évektől kezdve írt etűdsorozatokból. A programok előfutáraként elmerültünk kicsit kettejük korszakokon átívelő, sűrű szövésű barátságában.
A közös gyökerekből erő és hasonló ízlés fakad.
1945 szeptemberében a 19 éves Kurtág és a 22 éves Ligeti is a Zeneakadémia folyosóján várt a felvételijére, itt indult közös történetük. A vizsgát övező izgalmak közepette kezdtek el beszélgetni arról, mit gondolnak a zenéről, és hamar kiderült, hogy a hátterük is hasonló, hiszen mindketten zsidó értelmiségi családból származnak, ráadásul Románia korábban Magyarországhoz tartozó városaiból, Ligeti Dicsőszentmártonból, Kurtág Lugosról. Budapesten aztán egyszerre érezték magukat idegennek, bizonytalannak. A magyar és a román népzene mindkettejük későbbi munkásságára hatott, és nem kellett sokat várni arra sem, hogy rádöbbenjenek: mindketten bálványozzák Bartók Bélát. És innen már nem volt visszaút. Tanulmányaik kisebb mellékvágányokkal szinte párhuzamosan zajlottak, bizonyos pontokon már ekkor folyamatosan összeért az útjuk. Kurtág visszaemlékezéseiből derül ki, hogy első zenei szárnypróbálgatásaik is összefonódtak: volt, hogy egymásnak adtak át megbízásokat, és kompozícióikról is mindig kikérték a másik véleményét.
Kurtág György munka közben a Zeneakadémián 1992 körül Forrás: BMC
Az igaz lelki rokonságot a távolság és az idő sem kezdi ki.
1956 fordulópontot jelentett barátságukban is. Lelkileg nem távolodtak el egymástól, de többször előfordult, hogy akár évekig nem látták a másikat – ahogy azt Kerékfy Márton végigveszi a két jóbarátról írt dolgozatában. Ligeti és felesége Ausztriába menekült, majd Kölnben kötött ki, a komponista itt kezdett el ismerkedni az elektronikus zenével, amely Magyarországon akkoriban még nagyon idegen stílusnak számított. Mindeközben Kurtág egy évre Párizsba költözött, így csak 1957-ben látták egymást újra, amikor Ligeti a francia fővárosba utazott, hogy barátjával karácsonyozzon. Párizsban Kurtág művészileg önmagára talált, és ennek hála 1959-ben megírta Vonósnégyesét, „az újrakezdés erőteljes gesztusát”, melynek szimbolikusan az 1-es opusszámot adta. Amikor később ő tett látogatást Ligetinél Kölnben, nagy hatást tett rá az ott töltött két nap. Úgy fogalmazott: zeneileg gazdagabb és jelentősebb volt számára, mint a teljes párizsi éve. Ligeti itt mutatta meg neki első elektroakusztikus művét, az Artikulationt, Kurtágot pedig „egészen megrázta” a darab. Ezután egy évtizedig, 1968-ig nem találkoztak személyesen.
A barátok hatással vannak egymásra és egymás sikerére.
Mivel amellett, hogy baráti kapcsolatot ápoltak, alkotótársak is voltak, munkásságuk több ponton kölcsönhatásba lépett egymással, műveikben több helyen kimutatható az egymásra gyakorolt hatás, és többször tettek ajánlást is egymásnak szerzeményeikben. Ráadásul számtalan zenei díjat mindketten elnyertek, ilyen a Grawemeyer-díj, a koppenhágai Léonie Sonning-díj, a Siemens Alapítvány nagydíja, a helsinki Sibelius-díj és a londoni Royal Philharmonic Society aranymedálja.
Ligeti György idén ünnepelné 100. születésnapját Forrás: Papageno.hu
Ki vezet kit? A barátság érzése néha egyenlőtlen.
Önmagában már az is az érző kultúrafogyasztók szívét megrezegtető csemege, hogy a kortárs komolyzene két kiemelkedő alakja ennyire kitartó barátságot ápolt, hát még az a kedves adalék, hogy bár a zenésztársak kapcsolatában valószínűleg nem volt egyenlőtlenség, Kurtág mégis úgy érezte, ő a tanítvány, és Ligeti a mester. Ennek több alkalommal hangot is adott. Elmesélte, hogyan csüngött a szavain, amikor Ligeti műelemzéseket tartott neki rendszeres vasárnap esti, közös zenéléseiken, Kurtágék Szondy utcai lakásán. De arról is sok szó esik a művészettörténet ezen fejezetében, hogy Ligeti ismertette meg Kurtággal Weöres Sándor költészetét, sőt Kafkát, Csontváryt és Beckettet is. Igen, igen – azt a Beckettet, akitől drámát kölcsönzött a Liszt Ünnepen is hallható operához. Ezek az alkotók aztán mind inspirálták Kurtágot pályája során. Ligeti természetesen nem fogadta el, hogy barátja az ő tanítványaként tekintsen rá, Kurtág azonban a mai napig hangsúlyozza: „Mindent ő ismert előbb, és én igyekeztem elsajátítani mindazt, amit ő fontosnak talált.” Ezt pár hónapja mondta a Euronewsnak, méghozzá egy, a szoros, cinkos barátságukra nagyon is jellemző, kedves, jeles alkalomból. Mondjuk is, mi az!
A barátság rögös útján az sem baj, ha a tévútnak mellékutcája van.
Friss fejlemény kettejük lassan mitikussá növő barátságában, hogy idén májusban, születésének 100. évfordulóján a fővárosban utcát neveztek el Ligeti Györgyről, a névadón pedig természetesen Kurtág György mondta az ünnepi beszédet. Ebből megtudhattuk azt is a hű baráttól, hogy Ligeti mindenhol tökéletesen tájékozódott, még első párizsi látogatásakor is úgy tűnt, jobban ismeri nála a várost. „Különös viszonya volt az utcákhoz. A partitúrái is mintha bonyolult szerkezetű városok térképei volnának. Párhuzamos, merőleges, átlós, kacskaringós utcák és utak. Mindig tudta az utat, és mutatta.” Így valószínűleg az a huncut apróság sem tévesztené meg őt, hogy a friss utcanév alá a tévút szót is odaillesztik. Éppen Ligeti kívánsága volt, hogy ha valaha is közterületet neveznek el róla, azt csakis ezzel a szóval jellemezzék. Kurtágnak is megvan a maga kikötése: az ő utcája csakis a Ligeti György tévút mellékutcája lehet. Hogyan is lehetne másképp egy örökkön át tartó barátságban?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.