A Margó 2020 őszén hatodik alkalommal osztotta ki a legígéretesebb első prózakötetes szerzőnek járó Margó-díjat. Totth Benedek, Milbacher Róbert, Szöllősi Mátyás, Mécs Anna és Fehér Boldizsár után az igen erős mezőnyből ezúttal Harag Anita kapta az elismerést. Az Évszakhoz képest hűvösebb című kötet többszörösen rászolgált a bizalomra, mindezt pedig október 13-án első kézből is tapasztalhatjuk.
Harag Anita, Fotó: Valuska Gábor
Harag Anitát már debütáló kötete előtt számon tartotta a szakma, hiszen többek közt a Kortárs online, a Jelenkor online, a Műút és a KULTer is közölte novelláit. Tizenhárom éves korában kezdett írni, de nem innen számolja az írói létet. Tudatosan ugyanis csak azután fogott az íráshoz, hogy 2016-ban felhagyott eredeti szakmájával, a műfordítással. „Mindkettő olyan terület, amit teljes szívvel és lélekkel kell csinálni. Sokan össze tudják egyeztetni a fordítást és az írást, de én olyan típus vagyok, aki egy dologra tud igazán fókuszálni – mesélte a Könyves Magazinnak adott interjújában. – Amikor pedig lediplomáztam, és elkezdtem dolgozni, a munka teljesen elvitte a figyelmemet az irodalomról.”
A Pécsi Tudományegyetemen magyar szakon és néprajz minoron tanuló Anitát Arundhati Roy Az apró dolgok istene című könyve terelte a hindi irodalom és végül az ELTE indológia szakának irányába. Roy sokszínű és burjánzó világának mind történelmi-társadalmi háttere, mind nyelvezete magával ragadta. És bár a szándék megvolt rá, hogy itthon is népszerűvé tegye az indiai irodalmat, sajnos ehhez egy maroknyi lelkes indológus kevésnek bizonyult.
Fotó: Valuska Gábor
Szerencsére a projekt kudarca nem vette el Anita kedvét az irodalomtól, és saját karrierjére fókuszálva egyre tudatosabban kezdett foglalkozni régi szenvedélyével, az írással. Kurzusokra, szemináriumokra járt, ahol hasonló, kezdő írókkal cserélhettek tapasztalatot, és publikálni kezdett. „Volt olyan folyóirat, ahonnan visszautasítottak, ezeket először nagyon rosszul éltem meg, de meg kell tanulni kezelni az ilyen helyzeteket, és úgy tekinteni rájuk, mint a tanulási folyamat részére. A visszautasítás egy lehetőség arra, hogy más szemmel nézzem a szöveget, kritikusabban” – idézte fel a kezdeteket. Ezek az értékes tapasztalatok később igencsak hasznosnak bizonyultak, amikor első kötetén dolgozott. „Nagyon vágytam a szakmai visszajelzésre, ezért néha olyan prózát is küldtem folyóiratoknak, amik nem voltak még készen. Sok idő volt kitapasztalnom, mikor van kész egy szöveg, miközben néha azt érzem, igazán sosincs befejezve egyik sem.”
A kötetbe bekerült 13 novella két-három év alatt született, és bár a történetek nem kapcsolódnak egymáshoz, a szövegek között mégis felfedezni egy zsigeri kapcsolódást, hiszen ugyanazt a tematikát járják körül, és ugyanazt a hangulatot adják vissza az olvasónak. A kötet szerkesztője, Turi Tímea úgy fogalmazott, hogy bár a szereplők magányosak, még sincsenek egyedül: mind kapcsolódnak egymáshoz magányukban.
Fotó: Valuska Gábor
Talán pontosan emiatt találják meg az Évszakhoz képest hűvösebb novelláinak szereplői az utat az olvasó lelkéhez, hiszen így vagy úgy, de mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amelyben egyedül kellett boldogulnunk. Ha közelebbről megvizsgáljuk őket, viszontláthatjuk magunkat mindegyikükben: a munkahelyén magát kívülállónak érző lányban, a szakítás után az utcán bolyongó szerelmesben, vagy éppen abban a fiatal nőben, aki retteg, hogy örökölte anyja betegségét. A kötet hősnői köztünk, bennünk élnek. Anita tiszta, felesleges sallangoktól és cizellált jelzőktől mentes formában hozza el őket közénk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.