Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál

Eltérő zenei univerzumok, izgalmas művészi elképzelések és koncepciók széles skálája, változatos témák és formációk, feltörekvő fiatalok és a szakma elismert tagjai, improvizáció és kötött formák: igen, ez mind belefér a jazz kategóriájába, és nincs annál jobb, mint látni és hallani a műfaj legizgalmasabb alkotóinak friss ötleteit! Október 20-án, a Liszt Ünnep Magyar Jazz 2020 című koncertjén a Müpa Zeneműpályázatán diadalmaskodó művek, egészen pontosan a kis jazzformációra írt alkotások közül is a legjobbak mutatkoznak be a BMC színpadán. Most pedig ráhangolódásképp elmeséljük, mit érdemes tudni a művekről és művészekről, hogy valóban kerek legyen az élmény!

Fotó: Posztós János

A jók között is igazán kiemelkedő

Jónás Rezső igazi zenészcsaládból származik, és – bár nagyon fiatal – már most is elképesztő eredményekkel büszkélkedhet. A londoni Royal Academy of Music jazz-zongorista hallgatójaként például együtt zenélhetett a világ egyik legjobb bőgősével, Dave Hollanddal. Már tizenévesen is feltűnést keltett, 2016-ban döntős volt a Magyar Jazz Szövetség „Az év fiatal jazz-zenésze” versenyén, és zeneszerzőként sem a mostani az első sikeres próbálkozása, hiszen a Jazz Combo versenyen is volt már döntős. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zongora tanszakán Oláh Kálmán növendékeként fejlesztette tehetségét; bár a jazz a szerelme, az internet tanúsága szerint Chopint is épp olyan lendülettel és kedvvel játszik, mint füstösebb, 20. századi vagy akár kortárs műveket. Platform C című darabjának ősbemutatóját a színpadon ünnepli olyan zenésztársakkal, mint öccse, Jónás Dániel, Babindák István, Rabóczki Balázs, ifj. Oláh Kálmán, Jónás Géza és Fábry Adonisz.

Rajong az elektronikáért

Kaltenecker Zsolt több mint húsz éve van a pályán, de mindig a megújulás lehetőségét és az új kifejezési formákat kutatja. Kompozícióinak kiindulópontja az improvizáció: saját bevallása szerint úgy szerez zenét, hogy szabad improvizációit rögzíti, és végül a kellő érzelmi töltettel rendelkező, számára kedves elemeken dolgozik tovább, azokat kibontva hozza létre alkotásait. Bár a technikai újdonságok és az elektronikus eszközök adta lehetőségek különösen foglalkoztatják, az élő zene is rendkívül fontos számára, és soha nem hagyná a technikát a művészet fölé kerekedni. A koncerten hallható darabja struktúrájában, élő hangszeres előadásmódjában és a rögtönzés lehetősége okán rokonítható a klasszikus, illetve a jazz-szólózongorázással, ugyanakkor a különböző effektek, akusztikus, elektronikus, valamint elektromechanikus (!) hangszerek együttes használatával a technikai újdonságok is teret kapnak benne. 

Kaltenecker Zsolt a Liszt Ünnep sajtóeseményén, Fotó: Posztós János

Elveszett álmokkal a döntőbe

A Junior Prima díjas Oláh Dezső pályája kezdetén üstökösként robbant be a zenei köztudatba, a jazz műfajához köthető fiatal előadók közül ő volt az első, aki megkapta a Kodály Zoltán Zenei Alkotói Ösztöndíjat, és több versenyen is díjazták már a kompozícióit. A világjárvány okozta előadóművészi kényszerszünetben sok más pályatársához hasonlóan ő is az elmélyült alkotás felé fordult, ennek a csendesebb időszaknak a gyümölcse a Müpa pályázatára benyújtott munkája is. Általában nagyobb apparátusra ír zenét, most azonban – a combo hangzás lehetőségeit maximálisan kihasználva – egy kisebb formációt megcélzó művet alkotott Lost Dreams címmel; a vibrafont is megszólaltató, modern, de rendkívül dallamos darabot pedig végre a közönség is hallhatja!

 Oláh Dezső, Fotó: Baranyai Attila

Bartók Béla és a tizenegyes

A zongorista-zeneszerző Oláh Krisztián fiatal kora ellenére évek óta a hazai jazzélet egyik kiemelkedő alkotójának számít, legkésőbb a 2015-ös Montreux-i Jazzfesztivál zongoraversenyén elért harmadik helyezése óta számon tartja a szakmai és a jazzrajongó közönség egyaránt. Sikerei hatására azonban nem dőlt hátra, sőt: egyik legfontosabb feladatának azt tartja, hogy új formákat és megszólalási módokat fedezzen fel, amelyeket jazzkvartettje eszköztárába építhet be. E törekvése nyomán született 11:11 című műve is, amelyet kifejezetten saját zenekara tagjainak komponált. Fő ihletője nem más volt, mint Bartók Béla zenéje, amely nyomán egy folyamatosan változó ütemmutatóval bíró, az improvizáció lehetőségét magában hordozó, versszerű dallamot mutató alkotás jött létre. A darab címe egyébként nem a foci világára utal, hanem többek között a 11 ütés hosszúságú zenei sorokat idézi –hallgassátok meg ezt a nem mindennapi művet is!

 Oláh Krisztián Quartet, Fotó: Hegyi Júlia Lily

Elképzelhető univerzum

Az 1992-es születésű Szabó Dániel Ferencnek családja révén gyerekkora óta természetes közege a színpad, tízéves kora óta pedig a dobolás is része a mindennapjainak. Saját zenekarai mellett más jazz-, világ- és könnyűzenei produkciók dobosaként is feltűnik, és játékát több albumon is hallani. Leginkább a Mörk alapító tagjaként ismert, amellyel Európa jazz- és showcase fesztiváljait is bejárták, és egyebek mellett 2019-ben az év junior könnyűzenei alkotójának járó Artisjus-díjat is bezsebelték. Most hallható, Universe is a Big Dark Room című darabjával komoly témát feszeget: a korlátok közé szorított gondolkodásra, képzelőerőnk végességére mutat rá a tudomány jelen állása szerint feltérképezetlen, a többség által végtelennek feltételezett univerzum példáján keresztül. Na és ti milyennek képzelitek a világegyetemet?

A feketeöves jazz-zseni és Hollywood

Kevéssé ismert tény, de Oláh Tzumo Árpád kezdetben édesapja nyomdokaiba lépve dobos szeretett volna lenni, és csak később döntött a zongora mellett. És milyen jól tette, hiszen tehetsége végül egészen a bostoni Berklee-ig, onnan pedig az Egyesült Államok egyik legnívósabb intézményéig, a Thelonious Monk Institute of Jazzig repítette, ahol sok más kiváló művész mellett Herbie Hancocktól is tanulhatott. 2001 óta jelennek meg lemezei, rendszeres vendége a legfontosabb hazai és nemzetközi jazzszínpadoknak, és közben a tehetségek felkarolásáról sem feledkezik meg: oktatott például a Snétberger Zenei Tehetség Központban. A gálakoncerten hallható, Catch Me If You Can című, kvintettre írt alkotását Steven Spielberg azonos című filmje ihlette. A komponálás során törekedett rá, hogy az előadóknak nagy szabadságot biztosítson, és minden hangszer fontos szerephez jusson a produkcióban.