Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál

Sorozatunkban a Liszt Ünnep kiváló művészei mesélnek arról, mit jelent számukra Liszt Ferenc művészete, mely alkotások rabolták el a szívüket, és miért fontos számukra a mű, amelyet a fesztiválon játszanak. Kondor Kata ezúttal Selmeczi György zeneszerző-karmestert kérdezte, aki a Kolozsvári Magyar Opera együttesével adott koncertjén a zeneszerző számos arcát megmutatja majd.

Selmeczi Györgyben a mai napig élénken él az élmény, milyen volt először találkozni Liszt Ferenc művészetével. „Kora kamaszkoromban ismerkedtem meg vele, elsősorban azzal a hallatlanul érdekes, romantikus figurával, amely a köztudatban él. Zongoratanulmányaim során aztán egyre inkább képes lettem technikailag is megközelíteni a Liszt-műveket, így az érettségin a h-moll szonátával vizsgáztam. Rendkívül közel került hozzám a zenéje, rajongással tanulmányoztam ezt az ellentmondásos, szélsőségekkel teli életművet.” Éppen ezért bosszúsággal tölti el, amikor leegyszerűsített Liszt-képpel találkozik, mint mondja, érdemes mélyebben vizsgálni ennek a muzsikának a mozgatórugóit. „Hogyan hatott pályájára a társadalom, a zenetörténeti kontextus, milyen volt a korabeli fogadtatása, mit nem értettek benne, az őt ért kritikák közül melyik volt jogos, és melyik nem – mindezzel felnőtt fejjel sokat foglalkoztam. Azt mondhatom, hogy egy egész életre elegendő talány rejtőzködik a Liszt-életműben.”

Fotó: Csibi Szilvia

Amikor arról kérdezem, mit talált különösen izgalmasnak Liszt Ferenc művészetében, kiemeli a zeneszerző inspirációiban megjelenő kettősséget, például magyarság és világpolgárság együttállását. „Muzsikáját hajlamosak vagyunk a hallatlanul nagy technikai nehézségeket felvonultató rapszódiák felől megközelíteni, miközben nagyon fontosak például az utazásai által ihletett etűdök – már ebben az elnevezésben is megjelenik egyfajta humor, hogy ezekre a kegyetlenül nehéz és egyébként tartalommal is telített darabokra ilyen műfaji megnevezést használ.” Említi még a szimfonikus költeményeket, amelyeket egy időben szokás volt lenézni, így sokaknak csak lassan jutott el a tudatáig, milyen remek zenét képviselnek. A műfaj Selmeczi György szívéhez is közel áll, hiszen saját alkotói pályája során is megpróbálkozott annak újjáélesztésével. A félreértések következtében azonban még mindig túl sok olyan Liszt-mű van, amely alig szerepel koncertműsoron, pedig az életmű alaposabb megismerése rámutat a belső összefüggésekre – mondja –, például hogyan értelmezett újra egyes műfajokat a zeneszerző, vagy hogyan nyúlt hozzá újra egy korábbi témájához.

A Müpa Fesztivál Színházában tartott koncert műsorának összeállításával is az volt a célja, hogy újat tudjanak mondani a közönségnek, egyszersmind összegezhesse a Liszttel kapcsolatos karmesteri álláspontját. De nemcsak előadóként fűzi szoros kapcsolat a komponista munkásságához, egy lemezre való kései Liszt-zongoraművet meg is hangszerelt. Ezek közül hallhatunk majd egyet a koncerten, a Die Macht der Musikot. A művész állítása szerint a zene hatalmáról szóló dal inkább tekinthető szólókantátának, olyan nagy horderejű alkotás, ezen az estén pedig a karrierjét egykor ugyancsak Kolozsváron kezdő, ma már világszerte keresett szoprán, Kele Brigitta szólaltatja meg. Selmeczi György már előre örül annak, milyen kiváló zenészpartnerekkel muzsikálhat együtt, hiszen például a csodálatosan komplex 13. zsoltár gyakran kifog a szólistákon. „Kicsit azért is játsszák olyan ritkán ezt a csodálatos művet, mert kevesen tudják igazán jól elénekelni. Ezúttal szeretett és nagyra becsült tenorunk, Pataki Adorján adja elő, úgyhogy a maga pompájában szólalhat meg a darab” – magyarázza. Emellett nyitányként és zárásként egy-egy szimfonikus költeményt szólaltatnak meg, valamint a Négy elfelejtett keringő két tételét Kocsis Zoltán hangszerelésében, aki szintén jelentős Liszt-átiratokat készített – sőt, akad olyan alkotás, amelyet mindketten feldolgoztak. „Hangversenyünkkel tehát nemcsak Liszt, de Kocsis Zoltán emléke előtt is tisztelegni szeretnénk, aki 2006-ban maga is Liszt-hangversenyt adott a Kolozsvári Magyar Opera nagyszerű és mindig megújulásra képes zenekarával, melyen akkor az Esz-dúr zongoraversenyt vezényelte a zongora mellől, majd a Mazeppát dirigálta” – teszi hozzá.

Arra a kérdésre, van-e Selmeczi Györgynek kedvenc Liszt-műve, akár a most játszottak, akár a többi közül, nevetve válaszol: tizenkettőt is tudna mondani! „Remekműnek tartom például a Les Préludes-öt, még ha elcsépelt slágerré vált is, de nagyon szeretem a Missa choralist is, ami meglepően takarékos darab. Liszt bátortalan volt a nagyformákkal szemben, és a romantika szellemében kicsit túlírta őket, ami megterhelő lehet a hallgatóság számára, ha az előadás nem annyira briliáns. Persze ő is tud unalmas lenni, ahogy sok más zseni, de hát Pilinszky is megmondta: a nagy művek unalmon túliak.”