Egy ötvenéves jubileum fontos mérföldkő. Az évtizedeken át szőtt álmok beteljesülésének ideje, amikor a sok nagyratörő terv és az új kihívások keresése már a múlté. A hagyomány biztonságos medrének oltalmát senki sem szívesen hagyja el. A Kronos Quartet azonban mindig is más volt. A hegedűs David Harrington és John Sherba, a brácsás Hank Dutt és a csellista Paul Wiancko nagy múltú San Franciscó-i együttese ma is ugyanazzal a küldetéstudattal képviseli szakmai hitvallását, mint a kvartett 1973-as alapításakor: számukra a felfedezés öröme, a vonósnégyesjáték lehetőségeinek folytonos újragondolása a legfontosabb.
A Kronos alapjaiban változtatta meg a kvartettjátékról kialakult hagyományos szemléletet © Lenny Gonzalez
Pályafutásuk kezdetén, amikor a vonósnégyes műfaj lehetőségeinek még a régóta fennálló nyugat-európai hagyományok szabtak határt, vakmerőnek hatottak célkitűzéseik. Időközben azonban a Kronos korunk legünnepeltebb és legbefolyásosabb együtteseinek egyikévé vált, amely az elmúlt ötven évben világszerte több ezer koncertet adott, több mint hetven, rendkívül gazdag repertoárt felölelő lemeze jelent meg, és a világ legkiválóbb zeneszerzőivel dolgozott együtt – közöttük olyanokkal, mint Terry Riley, Aleksandra Vrebalov, Philip Glass és Steve Reich. A kvartett minden évben több hónapon át tartó turnésorozatának a világ legnevesebb hangversenytermei, klubjai és fesztiváljai adnak otthont: többek között a Carnegie Hall, a BRIC Celebrate Brooklyn, a New York-i BAM Next Wave Festival, a mexikóvárosi Palacio de Bellas Artes, a londoni Barbican, a Philharmonie de Paris, az amszterdami Muziekgebouw, a kismartoni Esterházy-kastély, a Shanghai Concert Hall, a tokiói Suntory Hall és a Sydney-i Operaház színpada.
A Kronos rendkívül gazdag munkássága a filmiparba is begyűrűzött. Az A Thousand Thoughts című filmopus megálmodói az együttes egyedülálló pályafutását állították alkotásuk középpontjába: a Kronos élő zenéjét és Sam Green narrációját archív felvételekkel és interjúkkal vegyítették, dokumentumfilmben mutatva be a kvartett történetét. A Green és Joe Bini által írt és rendezett mű 2018-ban került közönség elé a Sundance Filmfesztiválon. A kvartett a Zappa (2020) című dokumentumfilmben is látható és hallható, legutóbb pedig a Users (2021) című moziban működött közre. A Kronos zenéje két Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmben is megszólal: a Dirty Wars (2013) – ebben David Harrington volt a zenei tanácsadó – és az Egy pestis túlélői (How to Survive a Plague, 2012) című alkotásokban. Mindezek mellett teljes zenei anyagot vettek fel az együttessel A zöld köd (The Green Fog, 2017), A szökőkút (The Fountain, 2006) és a Requiem egy álomért (Requiem for a Dream, 2000) című filmekhez; valamint az 1931-es Lugosi Béla-klasszikus felújított változatához, a Drakula (1999) című mozihoz, amelynek zenéjét Philip Glass szerezte.
Ezzel azonban korántsem merül ki az együttes szerteágazó tevékenységi köreinek listája. Nonprofit szervezete, a Kronos Performing Arts Association révén a Kronos Quartet több mint ezer, vonósnégyesre készült kompozíció és feldolgozás megrendelője. Több mint negyven rangos szakmai kitüntetése között három Grammy-díj is szerepel, ezenkívül az együttes a Polar Music Prize, az Avery Fisher Prize és az Edison Klassiek Œuvreprijs birtokosa is. A Kronos alapjaiban változtatta meg a kvartettjátékról kialakult hagyományos szemléletet: olyan élő művészi megnyilvánulássá alakította, amely korunk emberére és annak problémáira reagál.
Az est vendégművésze is e teljességre törekvő gondolkodásmód képviselője. Az együtteshez ugyanis ezúttal az elismert iráni énekesnő, Mahsa Vahdat csatlakozik, aki Rúmi és Háfiz klasszikus perzsa költeményeire írt saját dalait szólaltatja meg. A teheráni születésű művésznő 1995 óta számtalan koncerten és fesztiválon lépett fel a világ számos pontján. Egyedi, mégis széles repertoárjának középpontjában a tradicionális iráni zene áll. Vahdat és a Kronos Quartet közös munkája nem új keletű: 2019-ben a művésznő testvére, Marjan Vahdat énekes közreműködésével, Placeless címmel jelent meg stúdióalbumuk a Kirkelig Kulturverksted és a Valley Entertainment közös kiadásában. A lemezen hallható tizennégy dal – a már említett klasszikus perzsa versek mellett – Forough Farrokhzad, Mohammad Ibrahim Jafari és Vahdat férje, Atabak Elyasi kortárs iráni szerzők költeményein alapul. E mély érzelemvilágú alkotásokat Sahba Aminikia, Aftab Darvishi, Jacob Garchik és Atabak Elyasi hangszerelte vonósnégyesre. Az album röviddel megjelenése után a World Music Charts Europe és a Transglobal World Music Chart rangsorának élére került, a címadó dal pedig 2019-ben bekerült az NPR Music „20 legjobb új dal, amit márciusban hallottunk” című listájára. A lemez sikerének kulcsát a RootsWorld magazin szerzője frappánsan így összegezte: „Egyetlen szív sem marad érintetlen, amely az útjába kerül.”
A kijelentés ugyanilyen helytállónak bizonyulhat akkor is, ha Mahsa Vahdat eddigi pályafutását jellemezzük vele. Munkásságában a művészi-alkotói szabadság szorosan összefonódik a humanitárius elvek érvényesítésének szándékával. Hangjának érzelmeket megmozgató erejét arra használja fel, hogy miközben a remény és a kedvező változás üzenetét közvetíti, felhívja a figyelmet a világban tapasztalható szenvedésre és igazságtalanságra. Várhatóan az október 19-i hangverseny műsora sem lesz kivétel: a szenvedély, a szerelem és a bánat dalai – ahogyan a San Francisco Chronicle kritikusa fogalmaz – Vahdat buja, dús hangszínvilágával és kifejező előadásmódjával lebilincselő élményt nyújtanak a közönségnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.