Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál

Világsztárok unszolására alapították meg az együttest, a The Beatles lábnyomát taposva újítanak, Bachot és Bartókot vegyítik jazzel és poppal: a Janoska Ensemble pimasz virtuozitásában a Zeneakadémia közönsége is megmártózhat októberben.

Janoska Ensemble, Fotó: Andreas Bitesnich

A Janoska Ensemble-t 2013-ban alapította a három pozsonyi születésű Janoska-fivér, Ondrej, Roman és František, valamint magyar származású sógoruk, Julius Darvas. Nem mindennapi karrierkezdés volt az övék: többek közt a világhírű szoprán, Anna Netrebko szorgalmazta, hogy alakítsanak saját együttest, majd rövid időn belül már a családi nevükből költött játékos megnevezéssel írták be magukat végleg a zenerajongók tudatába. Ez a Janoska-stílus ­– vagyis megannyi műfaj élvezetes, mély technikai tudással megalapozott örömzene-ötvözete.

2016-os debütáló albumukkal azonnal magabiztosan le is szögezték, mostantól hogyan kell őket definiálni: az album címe nem más, mint Janoska Style lett. Hamar kiderült, hogy az önbizalom nem volt alaptalan, hiszen a korong néhány hónap alatt aranylemez lett. A stílusbeli jellemzés állítólag már az első fellépések után elhangzott a kritikusoktól, amikor egyértelművé vált, hogy a fivérek valami merőben új fuvallatot hoztak a koncerttermekbe.

Improvizáció, virtuozitás, spontaneitás

A Janoska Ensemble poliglott zenei tudása és lenyűgöző előadásmódja eltörli a műfajok határait, de mielőtt ennek bővebb kifejtésébe kezdenénk, nézzünk rá az alapokra. Mindannyian magas klasszikus képzettséggel vágtak neki az újító iránynak. Roman és Ondrej olasz és magyar mesterhangszerek virtuózai, párhuzamos játékuk tökéletes szimbiózisban zajlik a színpadon. A Bösendorferen František játszik zseniálisan, Julius pedig egy 150 éves bécsi nagybőgő húrjainak tüzetes ismerője. 

 Janoska Ensemble, Fotó: Julia Wesely

„Négyévesen kezdtük el használni a hangszereinket – mondják a fivérek, akik olyannyira elválaszthatatlanok, hogy írott interjúikban jellemzően senki sem bajlódik azzal, éppen melyikük szólal meg. Feltesszük, tudatosan. – Hatgenerációs zenészcsaládból származunk, úgyhogy szüleink és rokonaink hatalmas inspirációs forrást jelentettek számunkra. Gyermekkorunkban mindenféle muzsikát hallgattunk: a klasszikusok mellett jazzt, popot és népzenét is.” Julius így emlékszik vissza arra az időre, amikor még csak ismerkedett új családtagjaival és leendő zenésztársaival: „Hatalmas meglepetés volt, amikor először hallottam őket játszani. Talán 7 vagy 8 év körüliek lehettek, de zenei virtuozitásuk már akkor lenyűgözött!” 

A három Janoska Pozsonyban végezte zenei tanulmányait, majd mindannyian külön, különböző utakon indították el karrierjüket. Közel tíz évvel ezelőtt azonban rájöttek a siker titkára. „Az ötletet többek között Anna Netrebkónak és Michael Schadénak köszönhetjük, akiket van szerencsénk a barátaink közé sorolni – nyilatkozták a Music Austria hasábjain. – Ők tanácsolták, hogy úgy alkossunk valami igazán egyedit, hogy családi zenekart alapítunk.” Szerencsére nem talált süket fülekre az ötlet.

Fotó: Julia Wesely 

Improvizáció, virtuozitás és spontaneitás volt a szent hármas: ezek által szerették volna felszabadítani a klasszikus zenét évszázados, szigorú keretei alól. Gyakran hangsúlyozzák, hogy a barokkra például rendkívül jellemző volt az improvizáció, és ők is ehhez a játékossághoz igyekeztek visszanyúlni. A jól megtanult klasszikus mesterműveket vették alapul, Mozartot például, és különböző improvizációs technikákkal alakították saját kedvükre a jól ismert dallamokat, többek közt jazzel, latin és popzenével vegyítve azokat. „Már arra sincs szükség, hogy egymásra nézzünk, egyszerűen csak tudjuk, mit fog a másik improvizálni.”

A Janoska-stílus a világ minden táján lehengerelte a közönséget. Négy kontinens vezető nagyzenekaraival és koncerttermeiben is játszottak már. Ezek közül jelenlegi székhelyük, Bécs szimfonikus zenekarát emelik ki szívüknek legkedvesebbként, de érthető büszkeséggel említik a New York-i Carnegie Hallt, a Sydney-i Operaházat, a tokiói Suntory Hallt és a londoni Royal Albert Hallt is. Saját bevallásuk szerint egyik legemlékezetesebb koncertjüknek magyar vonatkozása is van: éppen Fischer Ádám vezényelte aznap a Bécsi Szimfonikusokat.

Azt felsorolni is nehéz, mennyi különböző műfajból hány világhírű előadóval dolgozott már a zenekar. Együttműködtek Hans Zimmerrel, Bobby McFerrinnel, B. B. Kinggel, Paco de Lucíával, Juan Diego Flórezzel, Erwin Schrott-tal is. Amikor arról kérdezik őket, hogy ki jelenti számukra a legfőbb inspirációt a zenetörténetben, elsőként nem egy személyt, hanem Bécs városát említik. „Rengeteg nagy zenész élt és alkotott itt, kézzelfogható a stílus, a mesterek atmoszférája.” Az osztrák főváros mellett persze elhangzik Bach, Miles Davis és Frank Sinatra neve is.

Forrás: millstaettersee.com 

Forradalmat a klasszikus zenébe!

Kulisszatitokként második albumuk, a 2019-es Revolution megjelenésekor elárulták, hogy a stúdiófelvételeket is gyakran tarkítják improvizációval. Eljátsszák, hogy valódi közönség előtt lépnek fel éppen. Besötétítik a szobát, mintha egy színpadon állnának, és onnantól átadják magukat a zenének.

„Így dolgozott anno a Beatles is! – mesélik a folyamatról. ­– Sok zenei részletet mi is spontán rögzítettünk, próba nélkül. Mindent háromszor vettünk fel, és a végén kiválasztottuk a legsikerültebb verziót.” Persze az sem véletlen, hogy a lemezt – melyen több Beatles-szám feldolgozása is megtalálható, így például a Bach egyik csellószvitjébe oltott Yesterday is – a legendás Abbey Road Stúdióban masterelték. Munkásságával a Janoska Ensemble éppen azt akarja elérni, ami a liverpooli gombafejeknek évtizedekkel korábban sikerült a popban: zenei forradalmat a klasszikus zenében. 

A Gramophone magazin szerint a Janoska Ensemble stílusa nagyon szórakoztató és enyhén addiktív is. „Fritz Kreislert szinte felháborító pimaszsággal írják újra vad és fantáziadús riffekkel és kadenciákkal, majd bódító módon kuszálják össze Cole Porter Night and Day-ét Beethoven Holdfény-szonátájával.” A World Music Reporter is azon a véleményen van, miszerint semmi sem adott és nyilvánvaló, amivel Janoskáék előállnak, sokkal inkább a meglepetés erejével kápráztatják el hallgatóságukat. „Náluk semmi sem modoros, erőltetett vagy túlzó. A vonóshangzások tiszták, a zongora és a basszus melegséget áraszt. Munkásságuk tisztelgés a játszott zeneszerzők és a zene egésze felé. Albumaikat hallgatni olyan élmény, amit nem felejt el egykönnyen az ember.”

Hasonló mondható el az együttes koncertjeiről is, melyeken szinte együtt lélegeznek közönségükkel. „Mi adjuk az energiát, de mindez tízszeresen jön vissza tőlük. Mi csak mosolyt szeretnénk csalni a közönség arcára. Azt kérjük tőlük, hogy hagyjanak fel azzal a klasszikus zenehallgatási móddal, amit megszoktak, és legyenek nyitottak.”

 Fotó: Andreas Bitesnich

A Beatles után a fivérek mostanában újra B betűs előadókkal foglalatoskodtak, amiből persze ismét született egy albumkoncepció. Az új lemez a kedves The Big B’s címet viseli és 2022. október végén jelenik meg. Ebből hoznak ízelítőt október 11-én a Zeneakadémia Nagytermébe a magyarországi közönség számára. Olyan zeneszerzők darabjait gondolták újra ebben az új munkában, mint Bernstein, Beethoven, Bach, Brubeck és Bartók, vagyis csupa legendás B betűs... A Janoska-stílus jellegéből fakadóan minden koncert egyszeri és megismételhetetlen, úgyhogy a Liszt Ünnep eseménye is minden bizonnyal kihagyhatatlan élmény lesz.