Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál

Van-e dalszerző girlpower, és hogyan boldogulnak a fiatal, ragyogóan egyedi hangú nők ma a zeneiparban? Mi a titok, ami Oscar-díjig repítette Antonio Gades és Carlos Saura flamecofilmjét? Mit hallgat egy óvodás kisfiú, akinek az anyukája és az apukája is kiváló zongoraművész, és vajon ő maga is csodálatos zongorista lesz-e? Spoiler: az! Többek közt ezekre a kérdésekre keresi – és találja meg – a választ az első Liszt Ünnep friss-ropogós magazinja, amit a gyönyörű nyomtatott sajtótermékekért rajongók és a telefonon/tableten olvasók is imádni fognak. 5 + 1 remek cikkel mutatjuk meg, hogy miért...

Fotó: Posztós János

Nők a „hálószobapop-robbanás” után

Napjainkban, amikor annyi szó esik az egyenlő bánásmódról és esélyekről, és egyre hangosabban hallatják hangjukat a nők jogaiért szót emelő szervezetek, akkor érdekes megvizsgálni, hogy az alapvetően még mindig férfiak uralta zeneiparban hogyan boldogulnak a női előadók. Mivel egy szimpla helyzetjelentéssel nem tudnánk felmérni a változások irányát, Biztonságos közegben című cikkünk írója, Rónai András és a téma szakértője, Barna Emília szociológus annak járt utána, hogy a női előadók érvényesülési esélyei és közérzete hogyan változott az elmúlt évek során, illetve a „hálószobapop-robbanással” hogyan nyílt meg a világ a női zenészek előtt. Az izgalmas társadalmi körkép és korrajz után pedig közelebbről is megismerhetünk három igazán fiatal női zenészt, akik már egy új generáció tagjaiként üdítő magabiztossággal és profizmussal haladnak a karrierépítés útján, az egyre növekvő népszerűség felé. Bemutatjuk Takács Dorina/Dévát, a Saya Noé néven alkotó Kőrös Mimit és az orvosként Bozóky Felícia Liliként praktizáló indie folk zenészt, I am Soyuzt. 

Kortalan Carmen

Felütésében a nőiség esszenciájának megértésére tesz kísérletet Kortalan Carmen című cikkünk, amelynek médiuma Prosper Mérimée halhatatlan dohánygyári munkáslánya. Valljuk be, az eredeti történet vaskos sztereotípiáktól terhes sztori férfiakról és nőkről, szerelemről és szenvedélyről, amelyben Carmen egy szépséges, ámde ördögi csábító. Antonio Gades és Carlos Saura ezt a leegyszerűsítő képet árnyalta közel száznegyven évvel későbbi, Oscar-díjas flamencofilmjében, amelyben Carmen egy hús-vér, mély érzésű, szenvedélyes és végtelenül szabad nőként jelenik meg. De ki volt Antonio Gades, aki képes volt az autentikus flamenco nyelvén elmesélni ezt a világirodalomból merített érzelmes históriát? Hogyan találtak egymásra a zseniális filmrendezővel, Carlos Saurával, hogy aztán a rajongók által kikövetelt filmtrilógiájukkal meghódítsák a világ mozitermeinek közönségét? Mindezt megtudhatjuk Jászay Tamás írásából.

A cikk elolvasása után biztosan nem akarjuk majd elszalasztani a Compañia Antonio Gades október 17–18-i előadásainak valamelyikét a Müpa Fesztivál Színházában.  

Exkluzív interjú korunk egyik leginnovatívabb karmesterével 

Kevés olyan emberrel találkozhatunk, aki ismeri Liszt Ferenc valamennyi orgonaművét, pláne olyannal, aki még annál egy kicsit többet is. Az sem gyakori, hogy valaki egy gigászi projekt keretében Liszt valamennyi zenekari művéről hangfelvételt készítsen korabeli hangszerekkel. Mi ismerünk ilyet, egyetlen ember, Martin Haselböck személyében, akit historikus zenekarával, az Orchester Wiener Akademie-vel és a világhírű baritonnal, Thomas Hampsonnal együtt üdvözölhet majd a közönség a Liszt Ünnep keretében. De ha már egy ilyen fantasztikus személyiséggel van dolgunk, akkor nem érhetjük be egyetlen estével vele. A nagy tudású Liszt-szakértő, orgonaművész és karvezető lapunknak adott interjújában elmeséli, hogy számára miért elsődleges a korabeli hangzásvilág rekonstruálása, miben tér el egy historikus hangszer hangja a mai változatától, és arra az izgalmas tényre is kitér, hogy napjaink közönségének miért nehezebb megfelelni, mint a korabeli hallgatóságnak. És persze arról a három Liszt-kuriózumról is szó esik, amelyet a világon először a fesztivál keretében hallhat a közönség október 12-én, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

A „hangszerek királynőjének” titkai

Feltételezhetően valamennyiünknek ismerős az érzés, amikor egy orgona előtt állva azon töprengünk, hogy ezt a hatalmas hangszert hogyan képes valaki megszólaltatni. A közös élmény miatt gondoltuk, hogy egy tartalmas beszélgetés az orgonáról megérne egy misét. A Liszt Ünnep Magazinban olvasható billentyűs tutorialunkból megtudhatjuk, hogy mi a különbség zongora, harmónium, piano-orgue és orgona között, valamint azt is, hogy Lisztet milyen viszony fűzte hozzájuk. Összeállításához keresve sem találhattunk volna jobb szakembert, mint Szabó Balázst, a Zeneakadémia tanárát, aki az ország egyik legelismertebb szakértőjeként az épület nagytermében található hangszer rekonstrukciójának vezetője volt. A cikkben az orgona kulisszatitkai mellett azt is elárulta nekünk, hogy Liszt hangszertudásának mi volt az Achilles-pontja, és ezzel együtt mégis hogyan tudta minden korábbi komponistánál jobban kiaknázni a hangszerben rejlő lehetőségeket. A cikk zárásaként még mesélt nekünk a Zeneakadémia Voit orgonájának semmihez sem fogható hangzásáról. Akinek kétségei lennének ezzel kapcsolatban, az látogasson el október 11-én Szabó Balázs orgonakoncertjére. 

A csodálatos Ránki klán 

Október 15-én és 16-án Liszt valahai otthonában, a Régi Zeneakadémián hallgathatjuk meg négykezes formában a zeneszerző valamennyi szimfonikus költeményét a Ránki Dezső–Klukon Edit művészpárostól, akiknek fia, Ránki Fülöp zongoraművész is önálló koncerttel készül a fesztiválra. A Ránki családdal készült interjúból megtudhatjuk, hogy a zongoraművészeket hogyan sodorta össze az élet, mivel nyűgözte le Ránki Dezső a fiatal zongoratanítványt, és kapcsolatukat hogyan hatja át a kezdetek óta Liszt muzsikája. Azon már meg sem lepődünk, hogy Ránki Fülöp gyerekkorát aláfestő zeneként színesítették a Liszt-zongoraversenyek, a Faust-szimfónia vagy akár a Mazeppa. De a szimfonikus költeményekkel kapcsolatban szó esik Liszt rendkívüli műveltségéről is, Saint-Saënshoz fűződő barátságáról, illetve arról, hogy miért cselekszünk helytelenül, ha ezeket a darabokat programzeneként emlegetjük.

Akit Párizs, Weimar és Róma is akar

Valóban állíthatjuk Liszt Ferencről, hogy a magyarok büszkesége? Miért gondoljuk, hogy kivételes alakja csak a mi dicsőségfalunkat gazdagíthatja, amikor oly sok nemzet formál jogot erre? Hogyan is állítható valakiről, hogy magyar, ha szülővárosa Burgenlandban található, a magyar nyelvet nem beszélte, sőt, legszívesebben franciául szólalt meg, és élete nagy részét Párizsban, Weimarban és Rómában élte le? Egy ilyen bábeli zűrzavarban nem meglepő, hogy sok nemzet féltve őrzi Liszt Ferenc örökségét, és a világ legkülönbözőbb pontjain működő Liszt-társaságok kutatásaikkal és újabbnál újabb felfedezéseik publikálásával tovább mélyítik a zeneszerző halála után ránk maradt zenei hagyatékot. A hazai kutatások legfrissebb eredményeiről, Lisztnek a korabeli Magyarországra gyakorolt hatásáról és nemrégiben felbukkant leveleiről is részletesen szól majd az a konferencia, amelyet október 18–22. között rendez meg a Liszt Ferenc Múzeum és a hozzá kapcsolódó Kutatóközpont a Régi Zeneakadémián. A programról további részleteket olvashatnak Ki birtokolja Liszt Ferencet? című cikkünkben, de őszintén ajánljuk, hogy mindenki lapozzon majd tovább is, mert rengeteg olvasnivalót tartogat még a legelső Liszt Ünnep legelső saját magazinja!