Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál

Keveseknek adatik meg, hogy a szűkre szabott emberélet alatt olyan hírnévre tegyenek szert, ami nem csupán a kortársak szemében, de évszázadokkal később is halhatatlanná teszi őket. Mi kell vajon az efféle népszerűséghez? Hogy lehetséges, hogy valakit már életében elképesztő csodálat övez? Mi a titok?

Liszt Ferenc, Forrás: fidelio.hu

Liszt Ferenc sikerének és megbecsültségének kulcsát keresve egyet biztosan állíthatunk: a halhatatlanságra aspirálóknak nagy szerencséjük van, ha a természet jó adag elszántsággal, legalább ennyi karizmával és mindemellett isteni tehetséggel is megáldja őket. Liszt garantáltan egyik erénynek sem volt híján, amire a legkézenfekvőbb bizonyítékok a romantika meghatározó személyiségeinek vallomásai, akik voltak olyan szerencsések, hogy személyesen is találkozhattak a zeneszerzővel. Szép számmal vannak köztük olyan zenei nagyágyúk is, akiket a korabeli kritika szintén a tenyerén hordozott, ám ők azon meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a Liszt-féle zenei zsenialitás fényévekre van bármelyikük tehetségétől. Lássuk, mit is gondolt Lisztről Chopin, milyennek látta őt Schumann, és hogyan fogalmazott például a legendás író, Andersen!

 
Liszt Ferenc barátainak zongorázik, Josef Kriehuber színezett litográfiája

Csoda, igazi csoda

Felix Mendelssohn-Bartholdy zeneszerző, karmester, orgonista, akit fiatalon Liszthez és Mozarthoz hasonlóan csodagyerekként emlegettek, és aki megajándékozta az utókort a zenetörténet talán egyik legismertebb nyitányával, a Szentivánéji áloméval, párizsi találkozásukat követően ilyen elragadtatással nyilatkozott a komponistáról: „Megmutattam Lisztnek legújabban készült g-moll zongoraversenyemet. A kézirat alig volt olvasható, de Liszt leült a zongorához, és első látásra eljátszotta. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy a partitúra zenekari részeit is belejátszotta első látásra. Utána rohantam Hillerhez, és lelkendezve újságoltam: Csoda, igazi csoda! Senkit sem ismerek, aki erre képes lenne!”

Irigység és tisztelet

Mendelssohnhoz hasonlóan a világhírű lengyel zongoravirtuózt, Chopint is megszédítette Liszt zsigeri muzikalitása. A Párizsban töltött évek alatt a két zeneszerző közt szoros és őszinte barátság alakult ki, amelynek a kölcsönös, egymás iránti nagyrabecsülés volt az alapja. Liszt Chopin varázslatos személyiségét, Chopin pedig elsődlegesen Liszt lenyűgöző zenei tehetségét csodálta. Bár barátságuk az évek során rejtélyes módon ellenséges viszonnyá alakult, a tehetség előtti főhajtás mégis kiolvasható Chopin soraiból: „Úgy írok, hogy nemigen tudom, mit firkál a tollam, mert e pillanatban Liszt játssza az etűdjeimet, és minden épeszű gondolatot kiűz a fejemből. Szeretném elrabolni tőle azt a módot, ahogy az etűdjeimet játssza.”

Chopin Vs Liszt, Forrás: cmuse.org 

Szellem ül a zongoránál

Clara Wieck zongoraművészt és zeneszerzőt, Robert Schumann későbbi feleségét szintén a francia fővárosban sodorta össze a sors Liszt Ferenccel. Az akkor 18 éves művésznő a fiatalság és a romantika túlfűtött elragadtatottságával számolt be koncertélményéről: „Hallottuk Lisztet. Nem hasonlítható egyetlen zongoraművészhez sem, félelmet és bámulatot kelt. Leírhatatlan a megjelenése a zongoránál. Eredeti muzsikus, egészen belefeledkezik a zongorázásba. Néha azt hinné az ember, hogy egy szellem ül a zongoránál.”

Pont mint Paganini

Két évvel később maga Schumann is átélhette azt az extázist, amiről korábban feleségétől hallott, és beszámolójából látszik, hogy Liszt megítélésében teljes volt köztük az összhang: „Ez az erő, mellyel a publikumot leigázza, fölemeli, hordozza és leejti, ilyen fokon nem található meg – Paganini kivételével – egyetlen más művészben sem. Pillanatonként váltja itt egymást gyöngéd, vakmerő, illatos, tébolyult; a hangszer izzik és szikrázik mestere keze alatt. De ezt hallani kell és látni is: Lisztnek sosem volna szabad kulisszák mögött játszani, nagy adag poézis elveszne akkor.”

 Liszt, az igazi sztárzongorista rajongóival, Forrás: cooltour.reblog.hu

A hangszeréhez rögzített démon 

A világ talán legnyomasztóbb, gyermekkorunkat mégis alapjaiban meghatározó meséinek szerzője, a dán költő és meseíró, Hans Christian Andersen 1842-ben hallotta Lisztet zongorázni. Benyomásairól, igazi mesemondóhoz hűen, borzongással és sejtelmességgel megspékelve nyilatkozott: „Ahogyan Liszt a zongorához ült, személyiségéről az első benyomást a halovány arcán megjelenő erős szenvedélyek adták. Számomra olyan volt, mint valami hangszeréhez rögzített démon, s a hangok a véréből, a gondolataiból áramlottak. Démon volt, aki a rabszolgaságból próbálja kiszabadítani lelkét, a pokol kínjait szenvedte, zúgott a vére és reszkettek az idegei, de ahogyan tovább játszott, a démon eltűnt. A sápadt arc nemesebb és tisztább kifejezést öltött: szeméből, minden arcvonásából az isteni lélek ragyogott elő, oly szépséges lett, amilyenné csak szellem és lelkesedés teheti hódolóit.”

A magas, vékony varázsló

Az amerikai zongoraművész, Amy Fay 1869-ben azért érkezett Németországba, hogy Európa legnevesebb tanáraitól tanulhasson. Nem telt el sok idő, és Liszt Ferenc tanítványává vált. A tengerentúlra írott leveleiből, naplóiból és memoárjából nemcsak mestere életéről, személyiségéről és pedagógiai módszereiről, de az európai klasszikus zenei élet egészéről átfogó képet kaphatunk. Az elragadtatott tanítvány így számolt be Liszt lehengerlő jelenségéről: „Hirtelen kinyílt az ajtó, és megjelent Liszt. Mindnyájan felálltunk, és ő mindenkivel kezet fogott, meg sem várva, hogy bemutassák. Liszt úgy néz ki, mint aki már mindenen túl van, arcát pedig a tapasztalat barázdái borítják. Elég magas és vékony, s hosszú abbéköpenyt visel, amely csaknem a lábfejéig ér. Leginkább valami régvolt varázslóra emlékeztetett, és úgy éreztem, pálcája egyetlen érintésével mindnyájunkat el tudna varázsolni.”  

 „a hangszeréhez rögzített démon...", Forrás: hifimagazin.hu

Az októberben kezdődő Liszt Ünnepen is számíthatunk hasonlóan emlékezetes élményekre a legkiválóbb előadók koncertjein, csak győzzünk választani közülük, és ne feledjük majd megüzenni az utókornak, hogy ki hatott ránk a legjobban!

Lisztről szóló, ritkán hallott történetekben, izgalmas visszaemlékezésekben, 19. századi és kortárs sztorikban pedig a fesztivál közösségi felületein sem lesz hiány, érdemes hát ott is követni az eseményeket!