A Fuharosok sejtelmes történetéből írt mono-koncert-operát Vajda Gergely. A tavaly bemutatott mű a Liszt Ünnepen – a Forte Társulat közreműködésével – Molnár Anna operaénekes és négy színész játékával elevenedik meg. De mire kellenek a labdák és a talicskák? Erről is olvashatnak a kultúra.hu oldalán megjelent páros interjúban.
Molnár Anna és Vajda Gergely, Fotó: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
Esterházy szövege – Balassa Péter olvasatában – „nagyregény strofikus zsugorításban”. Miért alkalmas opera-alapanyagnak?
Vajda Gergely: Ahogy mondják: közepes könyvből egyszerűbb filmet csinálni. Ez operára épp’ úgy igaz, hiszen egy kevésbé kiemelkedő szöveget az ember szabadabban kezel, nem kell aggódnia, hogy rátelepszik a zenére. Ebben az értelemben Esterházy szövege komoly kihívást jelentett, hiszen önmagában is tökéletesen működik. Egészen óvatosan kellett hozzáfognom, apránként „befecskendezni” a zenét oda, ahová a szöveg engedte. Arra törekedtem, hogy a zenei elképzelés se szenvedjen kárt, és a szöveg működési mechanizmusa se sérüljön. A szövegben rejlő dráma viszont elengedhetetlen. Nem tudok olyan operát, de még kantátát sem írni, ami nem jut el valahonnan valahová.
Molnár Anna és Vajda Gergely, Fotó: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
A Fuharosokban Zsófi meséli el a saját történetét, újraéli a vele történt drámai eseményeket, de a valós konfliktusokon már túl vagyunk. Színészileg ez kihívást jelent?
Molnár Anna: A legfőbb kihívás, hogy egyszerre több alakot személyesítek meg a színpadon. Zsófiként mesélek, de egy-egy szituációban magamra öltöm az Anya, a fuharos, a Lovag vagy olykor a – meg nem nevezett – nővérek szerepét. Az elmesélés dramaturgiája – amit említettél – valamelyest távolságot teremt a történet és a figura között. Horváth Csaba rendezése is ezt erősíti. Egyedüli énekesként, amolyan narrátorként vagyok jelen a színpadon a Forte Társulat négy színészével, akik – jelenetenként váltakozva – a történet különböző szereplőit testesítik meg. Néha ez összecseng az általam énekelt karakterrel, máskor árnyalja az elhangzottakat.
Ezek szerint ez mégsem mono-koncert-opera?
V.G.: Az elnevezéssel érzékeltetni akartam, hogy a Fuharosok koncertszínpadon is megél, éppen az említett balladisztikus mesélés miatt. A kottában szerepel, hogy éppen ki beszél, de ez nem jelenti azt, hogy az énekesnek ezt mindig érzékeltetnie kell, például a hangja elváltoztatásával. Az Anna által említett elidegenítés gesztusa abból adódik, hogy a mesélő állandóan perspektívát vált, ráadásul folyamatosan reflektál az elmondottakra.
M.A.: Arról nem is beszélve, hogy a drámai történések óta eltelt idő bizonyára sokat változtatott Zsófi látásmódján is.
V.G.: A történet újramesélése a regényben is olyan, akár egy öngyógyítási folyamat. A drámaterápia lényege éppen az, hogy már biztonságos közegben vagy, mégis újra átéled a veled esett traumatikus élményeket. A Forte Társulat a történet különböző rétegeit mutatja meg, a többszereplős előadás rengeteg játéklehetőséget kínál, plusz drámai feszültséget hoz a történetbe.
Molnár Anna és Vajda Gergely, Fotó: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
A cikk folyatásáért kattints a kultura.hu oldalára!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.