Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál

„Kib****tt erős vagyok, de mindent nagyon mélyen átérzek” – ezekkel a szavakkal jelentette be 2018-ban a Hiatus Kaiyote énekesnője, Naomi Saalfield, művésznevén Nai Palm, hogy mellrákot diagnosztizáltak nála. Az ausztrál énekesnő számára nem ismeretlenek a tragédiák. Saját szavaival élve egész életében nyomon követte a halál. Ő azonban nem engedte, hogy ez megtörje, és a tragédiákból erőt merítve ma már ő inspirál másokat.   

Nai Palm, Fotó: Lindsey Byrnes

Nem éppen idilli gyermekkorból az ausztrál vadonba

Alig 11 éves volt, amikor édesanyja meghalt – a sors kegyetlen játéka, hogy szintén mellrákkal küzdött –, pár évvel később pedig apja, aki nem velük élt, lett háztűz áldozata. Anyjuk halála után öt testvérével elszakadtak egymástól: iker öccsei állami gondozásba kerültek, nővére és bátyja apai nagynénjükhöz, Naomi pedig anyja húgához költözött. Ám nagynénje nem tudott rá gondot viselni, így gyámság alá került, és végül a nyüzsgő Melbourne-ből a délkelet-ausztráliai Victoria tartományban található kisvárosba, Mount Beautyba költöztették. Minden és mindenki, ami és akit addig ismert, hirtelen eltűnt körüle. A folyton pezsgő nagyvárosból pedig egyik napról a másikra az ausztrál vidék csendes táján találta magát. És bár valami kétségkívül véget ért az életében, egy másik elkezdődött. Mégpedig a természethez fűződő, megtörhetetlen kapcsolata, ami – bár ekkor még nem tudta – egész életében elkísérte. Befogadó családja ugyanis egy őshonos állatoknak létrehozott menhelyet vezetett, így Naomi gyakorlatilag dingókölykök, elárvult sasfiókák és vombatbébik közt nőtt fel. Az állatok és a természet közelsége pedig gyógyírként hatott a gyászoló kislány lelkére. „Az állatok kifejezetten empatikus lények, gyakran énekeltem nekik. Úgy hiszem, a zene és a zenészek létezésének alapvető célja, hogy emlékeztesse az embereket a csodák és a varázslat létezésére. Számomra a természet az egyik legjobb példa arra, hogy valóban létezik varázslat a világban.” 

Nai Palm és kedvenc papagája, Forrás: undertheradar.co.nz

Nem az a tipikus akusztikus gitáros, balladaéneklős lány

Naomi a zenéhez fűződő kapcsolatát édesanyjának köszönheti, aki maga is művészlélek volt, koreográfusként és festőként tevékenykedett. „Anyám soulon, flamencón és észak-afrikai zenén nevelt minket, de a bátyám inkább a klasszikus rock felé húzott, mint Jimi Hendrix és a Led Zeppelin.” A családi otthonban mindig volt egy zongora, amin a gyerekek klimpírozhattak, legidősebb bátyja pedig basszusgitározni tanította húgait. Naomi anyja halála után, a nagynénjénél ragadott először akusztikus gitárt és tanult meg rajta játszani, saját bevallása szerint leginkább azért, mert a semmi közepén nemigen volt jobb dolga. Bár dalai nagy részét akusztikus gitáron írja, turnékon kizárólag elektromoson hajlandó játszani. Ennek oka, hogy még véletlenül sem szeretné, ha valaki az akusztikus gitáros, balladaéneklős dalszerzők kategóriájába sorolná. Sokáig nem is birtokolt saját gitárt, mindig vagy a barátaitól, vagy maguktól a márkáktól kapott kölcsönhangszereken játszott. Első saját gitárját is a véletlennek köszönheti; történt ugyanis, hogy egy lemezfelvétel alkalmával éppen aktuálisan használt hangszere bemondta az unalmast, így kénytelen volt venni helyette egy másikat, hogy folytatni tudják a munkát. Választása végül egy ikonikus V-testű Jackson Randy Rhoads darabra esett, amit Lianne La Havas közreműködésével vásárolt meg, aki Facetime-on keresztül segített Naominak kiválasztani az ominózus hangszert Costa Ricáról, ahol épp a születésnapját ünnepelte.

Gertrúd barna kanapéjától a Grammyig

A Hiatus Kaiyote előtt Naomi Melbourne bohém, pezsgő külvárosi kerülete, Fitzroy különböző bárjaiban lépett fel szólóban. Ekkor már a ma is ismert Nai Palm művésznéven állt színpadra, amit a robbanóanyag nevéből kreált, és ami egyben utalás élete első fizetős munkájára is, amit tűzzsonglőrként végzett. Paul Bender, a zenekar basszusgitárosa a Gertrude’s Brown Couch (Gertrúd Barna Kanapéja) nevű pubban hallotta először énekelni, a fellépés után pedig rögtön szóba is elegyedtek, és hamar a zenekaralapítás mellett döntöttek. A csapat harmadik tagja, a dobos Perrin Moss egy kávézóban találkozott Palmmal, és hozta magával a kvartettet kiteljesítő Simon Mevint. Első hivatalos koncertjüket nem mindennapi körülmények közt adták: 2011-ben a helyi Bohemian Masquerade Ball programján, kardnyelők és tűzzsonglőrök között mutatkozhattak be. Talán még ők sem gondolták ekkor, hogy pár éven belül már Grammy-díjakért fognak versengeni. 

Hiatus Kaiyote, Fotó: Claudia Sangiorgi Dalimore

Úton a siker felé – világsztár rajongókkal

Még meg sem jelent első lemezük, amikor már az amerikai DJ-producer, Taylor McFerrin előtt léphettek fel, akit teljesen lenyűgözött a csapat egyedi hangzása. De nem McFerrin az egyetlen híres rajongójuk: Erykah Badu, Questlove, sőt még Prince is arra biztatta rajongóit, csekkolják le a zenekar éppen megjelent debütáló albumát. Első nagy slágerük, a Nakamarra, amit később az amerikai rapper, Q-Tip közreműködésével vettek újra, meghozta nekik az első Grammy-jelölést is. Az igazi nemzetközi áttörést a 2015-ben megjelent Choose Your Weapon album hozta el, amiről többek közt Anderson .Paak, Kendrick Lamar, Drake és maga a pop királynője, Queen B, azaz Beyoncé is kölcsönvettek dallamokat saját számaikhoz. A Breathing Underwater című dal pedig újabb Grammy-jelölést hozott a zenekarnak.

Megpróbáltatásokkal teli évek

A sikeres második album után mindenki tűkön ülve várta, mivel rukkolnak elő legközelebb. Ám a zenekar harmadik lemeze majd hat évet váratott magára. 2018-ban, amerikai turnéjának közepén ugyanis Palm drámai bejelentést tett: az orvosok mellrákot diagnosztizáltak nála. Élete megmentésének érdekében drasztikus operációnak, masztektómiának vetette alá magát. Ekkor készült az azóta ikonikussá vált videó, amelyen Nai a lemenő nap arany fényében, kórházi ágyán ülve elénekli Curtis Mayfield The Makings of You című dalát, amit Bender gitáron kísér. „A legsebezhetőbb részemből akartam átadni valamit, élőben és egyenesen a kórházi ágyról, így adva erőt azoknak, akik hozzám hasonló helyzetben vannak.” Palm egyébként a rekonstrukciós műtétet is határozottan elutasította. „A plasztikai sebész azt mondta, később meg fogom bánni a döntésem, mert ettől újra normálisnak érezném magam. Emlékszem, teljesen elképesztőnek tartottam a dolgot. Ki vagy te, hogy megmondd nekem, mit fogok majd megbánni a jövőben? Sosem leszek már normális; ez az egész örökre megváltoztatta az életem.” A seb helyére azóta egy impresszív tetoválás került, a koncerteken pedig egy aranyozott betéttel a ruháján hívja fel még jobban a figyelmet a témára. „Nem láttam hasonló példát eddig, ezért úgy döntöttem, én magam leszek a példa, és megmutatom, hogy van választási lehetőségünk, és így is lehetünk menők. Viseljétek büszkén a hegeiteket – mert erőteljesek és gyönyörűek.”

A hősies visszatérés

2021-ben végre megjelent az együttes régóta várt harmadik lemeze, a Mood Valiant. A tizenkét dalt tartalmazó album talán az eddigi legszemélyesebb munkájuk, tele utalásokkal a nehézségekre és tragédiákra, amiken Nai keresztülment. Már maga a lemez címe is Nai édesanyjáról emlékezik meg, jobban mondva az autóiról. Igen, többes számban. Nai anyjának ugyanis két Chrysler Valiant Safarija volt, egy fekete és egy fehér, és mindig azt vezette, amelyik épp az aktuális hangulatához illett. Az albumon más apró jelek is vannak, amik utalnak rá: a második dal, a Sip Into Something Soft elején például madárcsicsergés hallatszik, Nai édesanyja pedig kifejezetten szerette a madarakat, s ezt lánya is örökölte. Olyannyira, hogy 15 évesen, amikor Melbourne-ben az utcán talált egy elárvult varjúfiókát, kézből etetve tartotta életben, és nevelte, amíg meg nem erősödött annyira, hogy szabadon engedje. A fióka azonban egy életre szóló emléket hagyott maga után: egy karmolást a szája csücskétől az álláig, amit később Nai egy tetoválással „ünnepelt”. „Úgy éreztem, ez egy üzenet anyámtól. Hogy végre el tudjam engedni, de egy részét mégis továbbvigyem magammal.”

Mood Valiant, Fotó: Tré Koch
 

„A zene mentette meg az életem”

Az albumot a kritikusok az együttes győzedelmes visszatérésének aposztrofálták, amelyen a már-már hipnotikus kompozíciójú dalok nemcsak a zenekar erejét tükrözik, de sokszínűségüket is méltóképp előtérbe helyezik. Az elképzelhetetlen gazdagságú, néhol már poétikus dalszövegek, a lenyűgöző hangszerelés, a szédítő vokálok és komplex ritmikák együttesen teszik a Mood Valiantet az év egyik legjobb lemezévé, amelynek legikonikusabb dalait októberben végre a budapesti közönség is meghallgathatja majd az Akváriumban, a Liszt Ünnep keretében. Nem titok, az album megalkotása, a dalok írása gyógyírként hatott Naira, egyfajta terápiaként is szolgált az elmúlt évek tragédiái után. Miután legyőzte a rákot, elpusztult imádott papagája, aki a stúdióba és a turnékra is elkísérte. „Az elmúlt évben elvesztettem az egyik mellemet és a madaramat is. De a veszteség nem újdonság számomra – nyilatkozta 2021 nyarán a The Guardian újságírójának. – Árva vagyok, nagyon sokszor találkoztam az életem során a halállal. A művészet egyfajta áldás, egy módja annak, hogy mindezt feldolgozzam. Néha az egyetlen dolog, ami képes meggyógyítani a lelket, az a zene.” A pandémia miatti kényszerszünetet kihasználva Nai a japán kincugi művészetét is kitanulta, amelyben a törött, kidobásra ítélt kerámiákat aranyporral kevert ragasztóval javítják meg, nem eltüntetve, hanem inkább kiemelve a repedéseket. „Amikor úgy érzem, össze fog dőlni a világ, a zene hoz békét a lelkembe. A zene mentette meg az életemet. Ha az én zeném ugyanezt tudja nyújtani valaki másnak, úgy érzem, értelmet nyert az életem.”